Kell a test!

Pető Benji története folytatódik. Aki lemaradt volna az első részről, az kattintson és megtudja, hogyan lett a kis girnyóból már izmosodó srác.

Nagyon megszerettem már az elején a testépítést, sokat számított, hogy láttam magamon, ahogy fejlődök. Ezért is kezdett el érdekelni az egész háttere is. Nagyon sokat böngésztem a netet, könyveket olvastam, hogy miként és hogyan függenek össze a különböző folyamatok a szervezetben. Annak ellenére, hogy már tombolt az internet az egész világon, mégis megragadtam a konditermi ingyenes fitness újságoknál, azokból olvastam az okosságokat, amiket a nagy testépítők írtak.

Emellett ment a net is persze, tele csupa jó magyar oldalakkal, amikből még ma is működik jónéhány. Személyes kedvenceim például a shop.builder.hu, tesztoszteron.hu, fitbuilder.hu és proteinbuilder.hu. Amit pedig nem lehetett kihagyni, és a legtöbb információt adta, az a Biblia volt, vagyis sokunk példaképe Arnold Schwarzenegger A testépítés nagy enciklopédiája c. könyve. Emelett szerintem nem lehet, illetve nem is érdemes elmenni, hisz olyan technikák, praktikák, és módszerek vannak bene, amiket semmilyen iskolában nem fogtok tanulni. Lehet, régen volt és már más a divat, de ami akkor működött, az most is fog! Én mindenkinek, legyen az testépítő vagy hobbigyúros, nagyon ajánlom, hogy olvassa el, mert olyan tudáscsomaghoz juthat, amiről nem is álmodott volna.

Sokat edzettem. Heti ötször már a legelejétől kezdve. Vannak dolgok, amik helytelenek és ez a leterhelés például az volt. Csak akkor ezt még nem tudtam, a gimi mellett viszont olyan sok időm volt, hogy minden nap lent voltam a teremben. Aztán jött az érettségi egy év múlva, 2011-ben. El kellett dönteni, hogy hol tanuljak tovább, miben vagyok jó és mivel szeretnék foglalkozni. Mivel érdekelt az informatika és a kütyük, gazdaságinformatikus szakra felvételiztem Győrbe. Hiba volt. :D Nem jött be a kocka suli. Tök jó dolgokat lehetett tanulni, de a ¾-e egyáltalán nem is érdekelt. A sok töltelék tárgy elvette a kedvemet az egyetemtől, közben pedig olyan emberek vettek körül, akiknek más céljaik voltak az életben mint nekem. Hiperaktív voltam, és nem tudtam volna egy irodába görnyedni a gép előtt egész nap. Nekem több kellett. Ahogy ezen gondolkoztam, már megfogalmazódott bennem halványan - bár akkor még kicsit más köntösben -, hogy meg kellene csinálnom a személyi edző sulit, hogy komolyabb fogalmam legyen, arról amivel foglalkozom nap, mint nap. Persze ez csak ábrándozás volt akkor. Az alábbi kép pedig 2011-ben, érettségi után, nyáron készült, így néztem ki.

Ha végigolvassátok (Vigyázat spoiler-veszély!) a mai bejegyzésemet, akkor a végén láthattok rólam egy képet, hogyan jelentek meg girnyó testemen az első, tudatosan formált izmok.

Szóval Pető Benjámin, azaz Benji vagyok, hamarosan 23 éves, 190 cm magas és reggel még 92 kg volt a súlyom. Az én történetem elég régre nyúlik vissza, mivel már lassan 5 éve foglalkozom testkultúrával és -formálással. Mikor neki indultam ennek az egésznek, nem gondoltam volna, hogy majd egyszer majd én lehetek mások segítségére és tényleg ezzel fogok foglalkozni, mert ez soha nem volt célom. Először űrhajós akartam lenni, de mivel szemüveges lettem, ez az álmom szerte foszlott, rövid sztori, a lényege meg annál kevesebb. Viszont egész sokáig kosárlabdáztam.

Évekig pattogtattam a labdát, aztán szembe jött egy keresztszalag szakadás és a kis Benji már nem is képes tartani a tempót a társaival. Folytattam amatőrben, de kevés edzés és meccs volt ez egy hiperaktív gyereknek. Kipróbáltam a kick-boxot, ami nem is a puhányságom, sokkal inkább a kötöttség miatt nem tetszett. Folyamatosan sportolni akartam, így lementem egy konditerembe. Persze nem ilyen simán. Megbeszéltük egyik osztálytársammal, hogy holnap elkezdünk edzeni. És ez így ment napokig, majd hetekig, sőt, hónapokig. Aztán megelégeltem. Nem tudtam otthon ülni. Nem akartam otthon ülni. Sportolni akartam. De azt nagyon. Persze, nem ez az egy ok, amiért a kondizás mellett döntöttem. Langaléta, kosaras kölökként, 62 kilós versenysúlyom volt, vagyis úgy néztem ki mint egy giliszta, csak végtagokkal, amik meg spagettire hasonlítottak. Nem kevés becenevet és cikizést kaptam azért, mert vékony vagyok és bevallom őszintén, ez nem esett jól. Jól akartam kinézni, nem akartam, hogy baszogassanak. Megelégeltem, szóltam a haveromnak, hogy holnap megyünk, ha jön, jön, ha nem, nem. Kettőt találhattok jött-e végül?

Így történt, hogy egyedül mentem 2010. március 11-én. Nagyon megmaradt bennem. Fogalmam sem volt, hova megyek, mit kell ott csinálnom, mi vár majd rám. Sport suliba jártam, de gyúrni nem tanítottak meg. Az első edzésemre visszagondolva, mai fejjel, teljes mértékben katasztrófa volt. Mindent csináltam, mindenhogy, minden súllyal, össze-vissza. Aztán mire az első edzésem végén tönkretettem az izomzatomat egy két órás bohóckodással, minden tudás nélkül, addigra az öltözőben összehaverkodtam egy egyetemista sráccal, Gergővel. Felajánlotta, hogy ha akkor megyek edzeni, amikor ő, nyugodtan csatlakozhatok hozzá, mert segíteni fog.

Jó formán ő tanított meg nekem mindent, mivel semmit nem tudtam. A fekvenyomásról még csak-csak volt valami fogalmam, meg nagyjából arról is volt elképzelésem, hogyan kell elvégezni, de átgondoltan és szabályosan nem tudtam megcsinálni a gyakorlatot. Ő viszont kijavította a hibáimat, sőt, segített az edzésterv összeállításában, javasolt ételeket, amiket persze, akkor még nem tudtam és nem is akartam tartani, mert anyu főztjén éltem. Azt ettem, ami volt, így elég lassan fejlődtem. Ma tudom, hogy ha már akkor betartottam volna az étrendet is, akkor sokkal gyorsabban elértem volna a kitűzött fejlődési céljaimat.

Gergő adta nekem az alapokat és a forrásokat is, ahol mélyebben eltudtam merülni a testépítésben. Mindig Gergőre akartam hasonlítani, motivált minden egyes edzésen, jobb akartam lenni nála, szépen fejlődtünk mindketten, egymást nyomtuk át a határokon, kimaxoltuk az izomzatunk teljesítőképességét, nem volt lehetetlen. Úgyhogy ebben a bejegyzésben, ezúton is köszönöm neki azt a rengeteg edzést és segítséget, mert az alapokat tőle tanultam, sok hasznos tanácsot ő adott nekem. Köszönöm Gergő!

Pető Benji története folytatódik, újabb tanulsággal bővül a tapasztalatlista. Aki lemaradt volna:

• Az első részből megtudhatod, hogyan lett a kis girnyóból már izmosodó srác.
• A második részben Benji bevallja, mint sokan, ő is autodidakta módon tanult meg edzeni. Elmeséli azt is, hogyan hajszolta túl magát. 

Elköltöztem, elkezdtem az egyetemi képzést, de a gyúrást azért folyattam. Sőt, idővel a suli helyett a teremben edzettem, majd bevásároltam, főztem, ettem és újra edzettem. A matekfüzet mellett faltam a csirke húst, a fehérje sékemet a ZH-kon kortyolgattam, no meg, matek gyakon ropogtattam a puffasztott rizst. Nem érdekelt hol vagyok, már tudtam, hogy a kaja nagyon fontos, ezért ettem, ahol rámjött. Hétvégente anyu tárazta be nekem az ételt. 2 kg kész- és 3 kg nyers csirke, hogy ehessek a kövi héten, hétvégén meg újra habzsidőzsi az ősökkel. Osztályelső ugyan nem voltam, de idővel ment az egyetem is, még tanulmányi ösztöndíjat is kaptam.

Az egyetemi évem 3. félévében felvetődött bennem, hogy tanulás mellett meg kellene csinálnom a személyi edző sulit. Nem volt sok időm, így annyira nem foglalkoztatott végül a dolog, nyomtam az egyetemet meg az edzést. Az akkori kondimban, Győrben, Boros Bálint volt, aki segített fejlődni, ő volt abban a kondiban az edző. Nagyon sokat tanultam tőle, mivel ő testépítő versenyeken indult és nagyon képben volt a dolgokkal. Sokat beszélgettünk, amiből mindig tanultam valami apróságot, amivel jobbá tehetem az edzéseim és tovább tudtam fejleszteni a fizikumom. Vele találtuk ki, hogy miben is kéne versenyeznem, hogy mennyi idő alatt érnénk el a célom, segített a táplálkozásban, és az edzéstervezésben, a szabadidejében pedig ott volt és segített a gyakorlatok kivitelezésében. Segített beszerezni a táplálékkiegészítőket áron alul, ami akkor nekem diákként sokat jelentett anyagilag.

Sok praktikát és edzésmódszert is tanultam tőle, amik - mint később a suliba is kiderült - Weider-féle alapelvek. Arra határozottan emlékszem, hogy ő magyarázta el nekem, hogy mi is az az előfárasztásos sorozat. Ezt akkor alkalmazzuk, ha gyengék a segédizmaink. Elmagyarázom. Ha például fekvenyomást végzel mellre (célizom, vagyis az izom, amit célzottan fejleszteni akarsz), akkor van, hogy bizonyos ismétlésszám után elfáradnak a segédizmok. Például mellizomnál a tricepsz vagy a váll és kénytelen vagy abbahagyni a gyakorlatot, anélkül, hogy a célizmot valóban sikeresen kivégeznéd és hatkonyan terhelnéd. Ilyenkor jön képbe az előfárasztásos módszer. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a mellet előfárasztjuk egy peck-deck gépi tárogatással. Azért célszerűbb gépen, mert így jobban ki tudod kapcsolni a segédizmokat a mozgásból, és kellő sorozat után neki láthatsz az összetett gyakorlatnak, ezzel kivégezve a melled. Azt hiszem, kimondhatom, hogy Bálint volt az aki elindított ezen a pályán, és motivált annak érdekében, hogy jobb akarjak lenni saját magamnál a tegnaphoz képest. Köszi Bálint <3